Holden Rose: Holtidő

A gyönyörű borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg: "Jason egy teljesen átlagos fiú, pedig már tizenhét éves.

Ez azért gond, mert a különlegeseket képző Birodalmi Lumen Akadémia növendéke, ahol elvárás, hogy megmutassa a tehetségét. Emiatt újabb és újabb hazugságokba kényszeríti magát, mígnem a sors váratlanul a császár ellen lázadók táborába sodorja.

Ekkor teljesen felfordul körülötte a világ. Már azt sem tudja, kiben bízhat, ki az ellenség, miközben arra is rá kell jönnie, kicsoda ő valójában. Enélkül ugyanis reménytelen, hogy valaha visszakapja az életét.

Aztán a holtidő kíméletlenül és véglegesen elsodor mindent.

Semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt.

Jason úgy érzi, nem képes lépést tartani a valósággal.

Azonban a túlélésért ezen mindenképp változtatnia kell."

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is: köszönöm! Hát magát a példányt, a lehetőséget, hogy véleményezhetem (és remek nyitóbejegyzése lesz az új blognak). Másodszor pedig a remek történetet! 

A Szitakötőre egy koncepció
(Sajnos nem "igazi" szárnyas, mindenki denevérben utazik)
[Forrás: Pinterest]

Gyors történeti összefoglalás: Jason egy ifjú kadétja a Birodalmi Lumen Akadémiának, aki a történet folyamán a lázadás kellős közepébe csökken, de egy váratlan akadály miatt valahogy mégis kiesik ebből a körforgásból… Természetesen le fogom lőni a poént, hiszen minden értékelésem spoileres, de még nem itt az elején. (Plusz külön jelezni fogom azt a részt!) 

Ezzel nincs semmi baj, mert cserébe szereplők egész seregével kell foglalkoznunk! Ami nekem először szemet szúrt, hogy nem Jasonnel indult a történet – ami meglepő és ugyanakkor figyelemfelkeltő indítás volt. Elvégre ezt szoktuk meg, nem? Hirtelen elindult az élet, a főszereplő felbukkan és megismerjük. Itt előbb találkoztunk Diaz vezetővel, egy ideges sofőrrel, Magnussal a szekrénynagyságú fiúval és így bukkant csak fel Jason és Gobak oktatórobotja. De annyira „bezavart” a borító, hogy nem tudtam hova tenni még itt. Felbukkant végre egy lány, a tizenegy (majdnem tizenkettő!) éves May, leplezetlen csodálattal viseltetett ifjú hősünk iránt (aki itt még csak ifjú és cseppet sem hős, inkább szeleburdi). Viszont a borítón egy jóval idősebb lányt látunk, pedig a leírás alapján azt hittem, hogy May az. Plusz Jasonre számítana az ember, elvégre mégis miatta kerültünk bele az egészbe – és erre itt egy ilyen fricska, amiért puszi jár a hasakra. 

Tehát az egész elindul a három akadémiai növendékkel, akik közül természetesen Jason kerül bajba, ám May és az imádata nem hagyja magára a fiút és követi. Ahol aztán pár nappal később a lázadás kellős közepébe csöppennek és igyekeznek nekik megmutatni, hogy a császárság nem fenékig tejfel, bármennyire is azt próbálják megtanítani az akadémián. Szökni próbálnának a rajtaütés során, de minden balul sül el: May eltűnik, Jasont pedig maga Kieran császár elég viszik. És itt történik meg az a csavar, amitől leesett az állam (először): [spoiler] ez a mocskos császár egy ritka elme lumen, akiktől már évtizedekkel ezelőtt is rettegtek az emberek, csak hát mégis Ő a császár, vele nehezebb szembe szállni. Szóval ez a jó ember manipulál és áskálódik: így megvallja Jasonnek, hogy bizony Ő indította el az egész lázadás ötletét, hogy megszabaduljon a lumenektől egy háború során; illetve a legenda, miszerint van egy _kiválasztott_ is az Ő szüleménye. Pláne, hogy eddig azt hitték, hogy főszereplőnk az. Akinek semmilyen tehetsége nincs, csak egy monó. Szóval miután elcsevegtek a császár úgy dönt, hogy szobrot készít Jasonből és otthagyja. Ekkor jön a pofon: hirtelen kivágódik az ajtó, egy gyönyörű lány robban be rajta és megszabadítja hősünket – és mint mindennek a végén kiderült az a pár pillanatnak tűnő idő, amit Jason ott töltött abban a szobában egyedül négy évet jelentett a világnak. Négy elvesztegetett évet. [/spoiler - ha kijelölöd a szakaszt el tudod olvasni!]

Az én képzeletemben a "felnőtt" May
(És végre nem egy kép, ami csak mellből áll...)
[Forrás: Deviantart - CaptainIrachka]

És ha már dobálóztam vagy négy névvel is, vegyük sorra a karaktereket! Van belőlük, mintha muszáj lenne – és muszáj is! Már az elején eleve öt embert megismerünk, aztán ahogy haladunk előre a történetben és elérünk a táborba még újabb 5-6 név csatlakozik ehhez. Ami a legjobb az egészben: nem keveredtem bele! Lásd a Ken Follett-féle Évszázad-trilógia: ahol két oldal után nem tudod már követni, hogy ki-kinek-kicsodája. Itt viszont (magamat is megleptem), de remekül megjegyeztem, hogy ki-kicsoda; azzal sokkal inkább bajom volt, hogy nehezen olvastam ki a neveket. Érdekesek ezek a kicsi középkori, vagy picit megvariált modernebb nevek (May szinte kirí az egyszerűségével) – teljesen jól passzolnak ebbe a mechákkal teli világba. Csak az én nyelvem ilyen kis butuska, hogy nem megy neki az olvasás. A legjobb karakter egyértelműen May volt számomra (badass kiscsaj, bírom!), a legsemmitmondóbb talán Szellem (felbukkant vagy kétszer ténylegesen, de akkor se sokat csinált), és nem tudok igazán rosszat felsorolni. Az, hogy a császár egy borzalmas uralkodó volt, nem jelenti azt, hogy a karakter rossz volt. Mindenkinek megvolt a maga helye és feladata, ennek pedig nagyon örültem! Mert nem azt éreztem, hogy be lettek hozva az emberek, hogy foglalják a karakterszámot, hanem mindenkinek akkor és ott kellett megjelennie és azt tennie, amit tett, hogy így folytatódjon a történet. 

Ami pergett ezerrel! Az eleje kicsit nehezen ment, de a második könyvtől már sokkal bőszebben olvastam a sorokat. Indult a nagy csata, készültek az emberek és közben a két tinik szenvedett, ahogy illik egy young adult regényben. Tetszett May hozzáállása Jasonhöz: most akkor ez még mindig egy gyerekszerelem vagy valami más? Elmondja-e, hogy mi történt vagy kímélje meg? Ez tetszett az egyik legjobban, mert nem az a picsogós fajta volt, hanem az őszinte aggodalom és teljesen jogos kérdés. 

Na, elmeséltem itt mindent de elértem a végére… ahol leszakadt az arcom az utolsó 30-40 oldal alatt. Köszi szépen, köszi! ERRŐL NEM VOLT SZÓ. 

Érted, kényelmesen gurulok haza a busszal és erre bedobott egy olyan utolsó jelenetet, hogy azt hittem szétszaggatom a könyvet. De egyben vagyunk, nem kell aggódni, senkinek sem esett baja. (Csak a lelkemnek…) Na, de ezt a csattanót nem lövöm le tényleg, tessék elolvasni a könyvet! 

Gyorsan elmondom a legfontosabbakat: remek kivitelezés, nagyon finom illata van és egy tök érdekes steampunk regény, aminek vegyesen állok a végéhez – miszerint kell-e neki folytatás vagy sem? 

Egy gázos forradalom, egy gőzös világban.

Műfaj: steampunk, kalandregény

Korosztály: 12-16, Young adult

Terjedelem: 368 oldal

Kötés: kartonált, ragasztott

Szerkesztő: Habony Gábor

Korrektúra: Vas Annamária

Borító: Varga Zsolt

Írta: Holden Rose

Megjelenés éve: 2018